Az első hajátültetés szerintem az volt amikor egy teljesen  kopasz neandervölgyi egy hegyi pumát vitt haza a fejtetején, így m-el, és a haverjai rájöttek hogy jól áll neki a (p)rém. Aztán feje tetejére állította a pucér  asszonyát és a hátulról a lába közé beállva haverjai jelezték hogy jól áll neki a szakáll is! :-)

     Ezután jött a setét középkor amikor nem az ész illetve a haj számított hanem a fej, főleg hogy a nyakon maradjon, és a  divatos fizura egyébként is a szerzeteshaj volt, teljes inkvizíció a hajgyógyászokra, legfeljebb Balázs Puli érvényesülhetett volna egy boszorkányszombaton.

      Ezután jött a parókák korszaka amikor is boldog-boldogtalan parókát vett fel akár hajas, akár kopasz fejbőrére álcázva hajhiányát, még ha alatta tetvek tenyésztek is a rizspor mellett..

     Azután bejött a garbó korszak amikor is az indiánok útját követve skalpként lecsapva a fejtetőt a hajas fejbőrt megpróbálták felhúzni a fejbúbra mint egy garbónyakú pulóvert,de ehhez tágítani kellett a fejbőrt mint az univerzumot!

     Végül jött a hajszigetes módszer  amikor is a „szíjat hasítok a hátadból” fenyegetés helyett „szíjat hasítok a fejedből”-re változott a hajültetettek szlogenje, (kivéve annak akinek a hátszőréből is lehetett frizura)azaz ujjnyit hántottak le a tarkótájról mint Erzsi néni a krumpliról az üzemi konyhán! Ezt aztán felosztva szépen egyeselték, és fejbőrfúrás után, egy-kettesével vagy akár hatosával szétszórva a hiányos helyre palántázták mint a répát egyeselés után.

Az én történetem:

     Jómagam már visszatérő hajbeültetett vagyok, mondhatni kipróbáltam szinte mindent,szinte hobbimmá vált a parizerfazon elleni küzdelem..mert rájöttem: az orrszőrből még lehet bajusz, a fülszőrből nőhet szakáll, de a mókusfalkányi mellszőrömből sajnos nem nő fel frizura!

    2004. Modern korunkban is híres udvari muzsikusok,kobzosok,úgymint Ciocesso, és Tarchi Giolly,vagy Mikhelle Tekknio viselte a  híres parókakészítő  Luigi Mikko veretes rőzséit aki nekem is felajánlotta hogy kellemes vendéghaj alatt izzadhatnak csapzottra hajszálaim,de amikor a meglévő rézvörös színárnyalat helyett tyúkbarna színben hozott nekem egyet,és azt mondta rá, majd megfestjük veresre,elment a kedvem az egésztől, csinálja ezt aki festi magát! Ráadásul hajhagymaizom stimuláló gyakorlatokra akart rávenni, én meg edzésben már akkor elgyengültem mikor a konditerembe rájöttem hogy a súlyzók nehezek.

     2005. SÍkos útra tévedtem amikor belépve a hajültető doktorhoz megláttam hogy ő maga sajnos olyan kopasz hogy King Kong elhasználná golyós dezodornak vagy Kojak nyalókaként szopogatná a fejét,de ez még érthető volt hiszen vagy a magáét osztotta szét mint Teréz anya, vagy nem volt aki őt magát hajassá operálja, a mester nem adja meg magát tanítványainak! Innen is léptem..

   2006. Mancse(o)s vállalkozás következett,mert a lobogó hajú apa-fia doki páros apai ágrésze elvállalta hajhiányom enyhítését, így végre belevágtunk... a tarkómba, még jó hogy a kanadai-magyar (Hannibal) Lefter doktor műtét előtti csonkításomnál  önkényesen úgy döntött hogy :Fiú, elég lesz neked a fél tarkódból is kivágni, aztán felaprózta szegény csíkomat, és húzta a csíkot telefonálni, a beültetést már az asszisztensnője végezte, de lehet hogy a takarítónő volt, úgy éreztem volt okj képzés. Mindenesetre arról nem szóltak hogy piálni nem lehet műtét előtt, úgyhogy előtte én biza vörösborral hangoltam bátorításképp, így Lecter Mancs doki joggal csodálkozott: Mitől vérzik ennyire ez a fiúúú? Dehát veres hajhoz veres bor illett a legjobban, fehérhez meg Kövidinka... ebben szomálié vagyok... Mondhatom ez se jött be…

    Néhány év kimaradt az életemből, mert úgy gondoltam, hogy ennyi bőr még az én képemen sincsen amennyit a tarkómról kivágtak,míg végül 2012 áprilisában kipróbálhattam a Safesystem FUE módszert a HairHungary-nál egy remek teammel, ahol 6000 hajszálat kaptam egy nagyszerű doktornéni  Ljuba hímzőtudásának köszönhetően, ám sajnos az idő kereke nem állt meg velem, így négy év alatt megint megkopott a büszkeségem és a frizurám dússága is, ezért úgy döntöttem hogy ezúttal villanykörte, azaz jó negyvenes korom tiszteletére kipróbálom az S.H.E. módszert is, ezúttal a HIMG hajklinikán!

És ez már a jelen:

    2016. Márc 22-én, izgalommal léptem be a HIMG klinika épületébe ami egy szupermodern,korszerű intézmény, a cipőt már a bejáratnál le kellett venni,és ami Borsodiként számomra meglepő hogy távozáskor meg is volt! :-) Orvosklumpára cserélve lábbelinket a saját várószobába kísértek ami egy kellemes szállodát idézett, televízió, vetett ágy, fotel,zuhanyzó (hajat is mostam, hoztam wukettőt), és ebédválasztási lehetőség, ami nem abból állt, hogy megeszem vagy nem, hanem komoly, többfogásos menürendszer a szúrások és vágások közötti  várva várt ebédszünetre... én meg azt hittem majd rendelek egy pizzzát!

    Ezután kedves doktornénik,asszisztensnők vettek gondjaikba, akik fotókat készítettek a harci helyzetről, majd levágták a hajamat két milliméteresre mint a frissen bevonult bakának, mert műtéthez ez a méret a legjobb...

Gondosan berajzolták szemkontúrral a beültetni kívánt területet,így fejbőröm olyan lett mint az Amerikai Egybesült államok, rajta Nevada, Missouri és Texas... sebaj gondoltam csak úgy lobogjon majd a séróm  mint Donáld „kacsa” Trumpnak a kongresszusi vacsorán!

    Ezután elkezdődött a legnehezebb rész az érzéstelenítés, ami apró injekciók fejbőrbe adásából állt,biztosan mondhatom hogy a hosszú ülések mellett ez a hajbeültetés legkellemetlenebb része, ha ezen túl van a páciens a többi díszmenet, kendőlobogtatás..

    Betti doktornővel beszélgettünk az érzéstelenítés történetéről, kezdve az ősember kupán vágja páciensét egy bunkósbottal műtét előtt-től az éter használatáig, ami nem a rádiófrekvenciákkal van összefüggésben hanem eme remek altatószer használatáról ami mint kiderült hatékonyabb végbélen át adagolva,csakúgy mint az alkohol ami állítólag szintén hamarabb felszívódik, így vannak olyan őrült, elvetemültek állítólag  akik Dianás cukorkát roppantanak össze alfelükkel, de ezt  semmiképpen ne próbálják ki mert nekem is tiszta cukros, ragacsos lett tőle az alsógatyóm... izzé..noo… szóval az érzéstelenítés után létrejött az ún. bukósisak effektus amikor is bármit lehetett volna csinálni a tarkótájékommal mert úgy megkeményedett mint egy Harley medve kobakja! Az apró csontihoz hasonló kis(gyökeres) hajkukacokat sós tápoldatba helyezték a délutáni beültetésig, így vidáman lubickolva várták hogy hamarosan díszeleghessenek a fejtetőn, és a front vonalon!Az apró lukak fúrása és a palántázás türelemjátéka következett, majd kétóránkénti szünettel,közben dvd-ket nézve (Fűrész sorozat megvolt, a képernyőn és a székben is :) a délutáni négy-hat órás beavatkozás után már vidáman díszelegtek új helyükön,és boldogan mondhatom hogy a műtét utáni regenerálódás is sokkal gyorsabban történt, tekintve hogy az S.H.E. módszerrel vékonyabb eszközzel kerül helyére a vág(y)ott hajhagyma.

    Köszönet a HIMG hajklinika egész személyzetének a kedvességükért, szakmai felkészültségükért,elsősorban Soós Miklós igazgató úrnak és Dr. Farkas Bettina doktornőnek a lelkiismeretes, profi munkáért!